Amur
(Ctenopharyngodon idella)


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
(idegenhonos)




Valenciennes 1844
Egyéb nevei: Amuri kele, Fehér amur, Zöld ponty.


Grass carp

Graskarpfen

Ismertetőjegyek: Teste megnyúlt, oldalról csak enyhén összenyomott, majdnem hengeres. Hát- és hasvonala kevéssé ívelt, közel párhuzamos. Feje kicsi, homloka széles, orra hát-hasi irányban lapított, a két orrnyílás között húzódó barázda miatt egy kissé homorú. Szája félig alsó állású, ajkai vaskosak. Hátúszója, melyet általában 7 elágazó sugár támaszt, kicsivel előrébb kezdődik, mint a hasúszója. Farkalatti úszójában 8 osztott sugár van. Pikkelyei nagyok, erősen ülnek, számuk az oldalvonal mentén 43-45. Az oldalvonal és a hasúszók töve közt 5 pikkelysor húzódik. Nagy növésű hal, akár méteres hosszúságot is elérhet. A hazai horgászrekord 40,5 kg (1993).

Hasonló fajok: Leginkább a fekete amurhoz hasonlít, de annak orrnyílásai közt nincs barázda, ezért orrháta domború, és oldalvonala alatt csak 4 pikkelysor húzódik. Vaskos teste a domolykóéhoz is hasonló, de annak az orra nem lapított, szája nagy és csúcsba nyíló, továbbá oldalvonala alatt csak 3-4 pikkelysor húzódik. A nyúldomolykó orra nem lapított, hátúszója kicsivel hátrébb kezdődik a hasúszójánál, és oldalvonalán 46-53 pikkely számolható.

Környezet: Eredeti hazájában folyóvízi halként vált ismertté, szaporodása a nagy folyók áramló vizében megy végbe, táplálékát azonban jobbára az elöntött hullámtéren és a mellékvizekben találja meg. Nálunk főként állóvizekben, csatornákban, valamint folyóink márna- és dévérzónájában fordul elő.

Táplálkozás: A fiatalok kezdetben planktonnal, majd apró gerinctelen állatokkal táplálkoznak, de hamarosan rátérnek a magasabb rendű növények leveleinek és puhább hajtásainak fogyasztására. A növényi részeket erős és vaskos ajkaikkal tépdesik le, de a nagyobb darabok felaprításában éles garatfogaik is részt vesznek.

Szaporodás: Ivarérettségét nálunk 6-10 éves korban éri el, szaporodása természetes vizeinkben is előfordulhat. A folyók 20 fokosnál melegebb áramló vizében csoportosan ívik. Az 1,5-2 mm átmérőjű ikraszemek a vízben kétszeresnél nagyobbra duzzadva könnyedén lebegnek, és már másfél nap múltán kikelnek belőlük az 5 mm hosszú hallárvák. Az ikraszám, a testmérettől függően, példányonként 100 ezer és 2 millió között változik.

Elterjedés: Eredetileg Kelet-Ázsiában, az Amurban és az attól délre eső nagy folyókban élt, de előnyös tulajdonságai miatt sokfelé meghonosították. Ma már, az Antarktisz kivételével, minden kontinensen megtalálható. Magyarországra 1963-ban hozták be, és bár rendszeresen nem ívik, mesterséges szaporításból pótlódik a természetes vizek állománya is. Fontosabb lelőhelyei:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Marcal, Rábca, Által-ér,
  • Zala, Sió, Sárvíz, Kapos,
  • Dráva, Mura,
  • Tisza, Öreg-Túr, Szamos, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Zagyva,
  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros,
  • Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
  • egyéb tavak, víztározók, holtágak, csatornák.
  • Jelentőség: Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk. A ponty mögött, az ugyancsak távolkeleti származású busákkal együtt, a halastavi termelés második vonalába tartozik. Jól fejlődik a dús növényzetű holtágakban, de szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert kedvelt sporthal. Kis zsírtartalmú húsából, kitűnő halételek készíthetők.