Ezüstkárász
(Carassius gibelio)


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
(idegenhonos)




Bloch 1782
Egyéb nevei: Aranyhal, Ezüst gibbélió, Ezüst kínai kárász, Jövevényponty, Kövikárász.


Prussian carp

Giebel

Ismertetőjegyek: Teste zömök, oldalról lapított, a feje viszonylag kicsi, de a kopoltyúfedők táján vaskos. Orra a szem átmérőjénél hosszabb, kevésbé lekerekített, mint a széles kárászé, a szája kicsi és csúcsba nyíló. Hátúszója a hasúszókkal körülbelül egy vonalban kezdődik, benne 14-19 elágazó sugár van, és a széle egyenesen levágott vagy kissé homorú. Az elején lévő csonttüske hátsó oldala durván fogazott, fogainak száma 10-15. Farkalatti úszójának csonttüskéje szintén fogazott, mögötte 5-6 osztott sugár sorakozik. Oldalvonalán 28-33 pikkely számlálható. A pikkelyek színe általában ezüstös, de a tőzeges vizekben élőké aranysárga is lehet. Testhossza 20-25 cm, de 40 centinél nagyobb is lehet. A hazai horgászrekord 3,55 kg (1992).

Hasonló fajok: Legjobban a széles kárász hasonlít hozzá, de annak a hátúszója lekerekített, az úszó csonttüskéjének hátsó oldalán 25-30 fogacska számolható, és a fiatalok faroknyelén fekete gyűrű vagy sötét folt látható. Hasonlít hozzá a ponty is, de a fölső állkapcsán és a szájszögletében 1-1 pár pici bajusz található. Ivadékával téveszthető össze a szivárványos ökle, de jó megkülönböztető bélyeg az utóbbiak faroknyelén húzódó kékeszöld sáv.

Környezet: A különböző környezeti feltételekhez kitűnően alkalmazkodik, a hegyi patakok kivételével szinte minden víztípusban megtalálható. Igazi élőhelyét a dús növényzetű sekély állóvizek jelentik, ahol igen nagy állományai alakulhatnak ki.

Táplálkozás: Vegyes táplálkozású hal, ezért is képes a különböző vizekben megélni. Főként apróbb gerinctelen állatokat fogyaszt, de élőbevonatot, növényi anyagokat és szerves törmeléket is eszik.

Szaporodás: Ivarérettségét 2-3 évesen éri el. A nőstények 100-400 ezer, kb. 1,5 mm átmérőjű ikraszemet érlelnek, amit több részletben, május-júniusban raknak le a sekélyebb vizek növényzetére. Elterjedésének határterületein kizárólag nőstényekből álló populációi élnek, amelyek más pontyfélék tejeseivel ívnak össze. A fajidegen spermium megindítja a petesejt osztódását, de örökítőanyaga nem használódik fel. Korábban nálunk is így szaporodott, de az 1980-as években megjelentek a hímek is, így lehetővé vált a más fajoknál szokásos ivaros szaporodásmód.

Elterjedés: Eredeti hazája Délkelet-Ázsia, de ma már Európa túlnyomó részén megtalálható. Hazánkban az 1954. évi importját követően terjedt el, és ma már legtöbb vizünkben előfordul:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rábca, Répce, Rába, Szakonyfalui-patak, Lapincs, Pinka, Strém, Csörnöc-Herpenyő, Marcal, Pápai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Lókos-patak, Ménes-patak, Bükkös-patak, Apátkúti-patak, Sződi-patak, Dunavölgyi-főcsatorna,
  • Zala, Sió, Sárvíz, Kapos, Koppány,
  • Dráva, Mura, Kerka, Kerca, Rinya, Fekete-víz, Bükkösdi-víz, Karasica,
  • Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Csaronda, Bodrog, Ó-Ronyva, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Hangony, Bódva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Takta, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Bene-patak, Tarnóca, Tápió, Hajta,
  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,
  • Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
  • egyéb tavak, halastavak, holtágak, mocsarak, csatornák.
  • Jelentőség: Tógazdaságokban káros gyomhalnak minősül, mert a ponty elől eleszi a takarmányt. Túlszaporodásának természetes vizeinkben sem örülünk, de gyakorisága és ízletes húsa következtében gazdaságilag jelentős halunkká vált.