Bagolykeszeg
(Abramis sapa)


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
(őshonos)




Pallas 1814
Egyéb nevei: Bagókeszeg, Bagoly, Száp, Szápakeszeg, Szápókeszeg.


White-eyed bream

Zobel

Ismertetőjegyek: Nyúlánk, de idősebb korban magas hátú, oldalról lapított testű hal. Feje kicsi, orra rövid és nagy ívben lekerekített, a szeme feltűnően nagy. Kicsi, félig alsó állású szájára az orra szinte ráborul, de nem nyúlik eléje. Rövid hátúszójában csupán 8, de szembeötlően hosszú farkalatti úszójában 36-45 elágazó sugár található. Farokúszója mélyen bemetszett, alsó lebenye kissé hosszabb a felsőnél. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonal mentén 48-52. Az oldalvonal és a hátúszó között 8-11 hosszanti pikkelysor húzódik. Úszói sárgásszürkék. Jól fejlett példányai 20-30, maximum 35 cm hosszúak. A hazai horgászrekord 1,90 kg (1970).

Hasonló fajok: Ugyancsak nagyon hosszú farkalatti úszója miatt hasonlít hozzá a laposkeszeg, de annak az orra hegyes, szája félig felső állású, és a pikkelyei sokkal kisebbek: számuk az oldalvonalon 65-75. Alakra és szájállásra nézve hasonló a dévérkeszeg és a karikaszeg, de mindkettőnek rövidebb az anális úszója, harmincnál kevesebb sugár támasztja. Ugyanez érvényes a szilvaorrú keszegre, emellett annak a szája teljesen alsó állású.

Környezet: A folyók dévérzónájára jellemző áramláskedvelő keszegfaj. Áramláskedvelő voltából következően a dévérzóna fölső régiójában gyakoribb, mint az alsóban, és nem ritkaság a márnazónában sem. Az üledékes mederszakaszokat nem nagyon kedveli, inkább a sodrottabb részeken tartózkodik, ezért még az olyan holtágakban is csak elvétve találni meg, amelyek állandó összeköttetésben állnak az élő folyóval. A kis folyók sügérzónájában előfordulhat, de nem általános. A tavak és víztározók közül azokban él, amelyekben áramlások is vannak.

Táplálkozás: Táplálékát kisebb csapatokban járva a mederfenéken keresi. Túlnyomórészt fenéklakó gerinctelen állatokat, kisebbrészt szerves törmeléket és növényi anyagokat fogyaszt.

Szaporodás: Ivarérettségét 3-5 évesen éri el, rendszerint május elejétől június közepéig tart a szaporodása. Egy-egy nőstény 10-50 ezer kb. 2 mm átmérőjű ikraszemet érlel. Az ívás a dévérzóna sodrottabb szakaszain, illetve a tavak áramlásos részein játszódik le, ahol a lerakott ikra a homokos-sóderes aljzathoz tapad.

Elterjedés: Főleg Kelet-Európában, a Don és a Volga vidékén terjedt el. Közép-Európában egyedül a Duna vízrendszerében él, ahová a jégkorszak után vándorolt be, ezért őshonos halunknak tekinthetjük. Lelőhelyi adatai:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Ipoly,
  • Zala,
  • Dráva, Mura,
  • Tisza, Túr, Szamos, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Zagyva,
  • Hármas-Körös, Hortobágy-Berettyó, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Sebes-Körös, Berettyó, Maros,
  • Balaton, Kis-Balaton, Tisza-tó,
  • nagyobb csatornák.
  • Jelentőség: Mivel olyan folyószakaszokon él, ahol a halászat és a horgászat is jelentős, aránya a halzsákmányban nem elhanyagolható. Húsa szálkás, mint a többi keszegé, de jóízű, hasonló a dévérkeszegéhez.