Dévérkeszeg
(Abramis brama)


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
(őshonos)




Linnè 1758
Egyéb nevei: Bárdkeszeg, Dévér, Dorozsmás keszeg, Durda, Fahegykeszeg, Feketeszárnyú keszeg, Keszege, Lapátkeszeg, Lapiska, Laposka, Lepényhal, Platyica, Platyika, Pünkösdkeszeg, Széleskeszeg, Tyiága.


Bream

Brachsen

Ismertetőjegyek: Oldalról erősen lapított, magas testű hal. Hátvonalának íve nem egyenletes, félúton a fej és a hátúszó között egy kissé megtörik. Feje kicsi, orra rövid és tompán lekerekített. A szeme közepes nagyságú, a szája kicsi és félig alsó állású. Rövid hátúszójában 9, farkalatti úszójában 23-28 elágazó sugár található. Pikkelyei közepes méretűek, számuk az oldalvonalon 51-57. Az oldalvonal és a hátúszó között 12-13 hosszanti pikkelysor húzódik. A sorokon fölfelé haladva a pikkelyek mérete nagyon lecsökken, a fölső sorokban már csak feleakkorák, mint az oldalvonal közelében. Páros úszói rendszerint szürkék. Legnagyobb keszegfajunk, fél méternél nagyobb testhosszt is elérhet. A hazai horgászrekord 5,70 kg (1998).

Hasonló fajok: Legjobban a karikakeszeg hasonlít hozzá, de annak oldalvonala fölött csak 8-10 pikkelysor húzódik, és a sorokban fölfelé haladva a pikkelyméret kevésbé csökken. A laposkeszeg és a bagolykeszeg anális úszója hosszabb, minimálisan 35 osztott sugarat tartalmaz. A sujtásos küsz farkalatti úszójában viszont csak 14-17 elágazó sugár van, valamint mell- és hasúszójának töve vörhenyes. A szilvaorrú keszeg szája teljesen alsó állású.

Környezet: A nagyobb folyók lassú, síkvidéki szakaszának jellemző hala, amelyet róla nevezünk dévérzónának. Megtalálható azonban már a paduczóna alján és a márnazónában is, a tavakban pedig a dévérzónáéhoz hasonló népes állományai élhetnek. A nagyobb vizeket kedveli, ezért még a síkvidéki patakokból is hiányzik, de a kis folyók már megfelelnek számára.

Táplálkozás: Általában magányosan vagy kis csapatokban jár tápláléka után, nagyobb rajokba csak teleléskor tömörül. Főként fenéklakó gerinctelen állatokat fogyaszt, de kisebb mértékben planktonszervezetek és növényi anyagok is szerepelnek étrendjében.

Szaporodás: Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, ívása áprilistól júniusig tart. Az ikraszám egy-egy nősténynél 100-300 ezer, az ikraszemek átmérője 1,2-1,6 mm. Többnyire a nyílt helyek növényzetére ívik, de növények hiányában a parti kövekre és a sóderes mederfenékre is lerakja ikráját.

Elterjedés: Európai elterjedésű, a Pireneusoktól az Urál hegységig előforduló őshonos fajunk. Lelőhelyi adatai:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Marcal, Ipoly, Lókos-patak, Bükkös-patak, Sződi-patak, Dunavölgyi-főcsatorna,
  • Zala, Sió, Kapos,
  • Dráva, Mura, Kerka, Zsdála, Rinya, Fekete-víz, Karasica,
  • Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Rakaca, Hernád, Takta, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tarnóca, Tápió,
  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Maros,
  • Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
  • egyéb tavak, tározók, holtágak, nagyobb csatornák.
  • Jelentőség: A kifogott mennyiség tekintetében a halászatnak és a horgászatnak is egyik legjelentősebb zsákmánya. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy gyakori, másrészt nagyobbra nő, mint más keszegféléink. Húsa szálkás, de jóízű, sütve és főzve egyaránt kedvelt.