Karika keszeg
(Abramis bjoerkna)


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
(őshonos)




Linnè 1758
Egyéb nevei: Balinkeszeg, Bolén, Bordély, Büke, Dobóka, Dobókeszeg, Ezüstös balin, Fehérhajas keszeg, Gyöngyhal, Jegeskeszeg, Levélkeszeg, Rügyő, Rütyőke, Tányérhal.


White bream

Güster

Ismertetőjegyek: Magas hátú, oldalról lapított testű hal. Feje kicsi, orra rövid és tompán lekerekített, a szeme nagy. Kicsiny szája csúcsba nyíló vagy félig alsó állású. Rövid hátúszójában 8, hosszú farkalatti úszójában 19-23 elágazó sugár van. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonalon 45-50. Az oldalvonal és a hátúszó között a hosszanti pikkelysorok száma 8-10. A pikkelyek mérete az oldalvonaltól a hát íve felé haladva alig csökken. Páros úszóinak töve gyakran vörhenyes. Nem nő nagyra, maximális hossza 25-30 cm. A hazai horgászrekord 1,90 kg (1992).

Hasonló fajok: Leginkább a dévérkeszeggel téveszthető össze, de annak oldalvonala és hátúszója között 12-13 hosszanti pikkelysor húzódik, és az oldalvonaltól a hát íve felé haladva a pikkelyek mérete körülbelül a felére csökken. A laposkeszeg és a bagolykeszeg anális úszója jóval hosszabb, legalább 35 osztott sugár számlálható benne. A szilvaorrú keszeg szája teljesen alsó állású. A sujtásos küsz farkalatti úszójában csak 14-17 elágazó sugár van, oldalvonalát fekete pontok díszítik.

Környezet: A karikakeszeg élőhely tekintetében kevéssé válogatós. Nagyobb folyókban a paduczónától a félsós torkolati vizekig igen jelentős állományai élnek, és hasonló a helyzet a különböző állóvizekben is. A hegyi patakokból, a kis folyók domolykózónájából hiányzik, de a sügérzónában előfordul. Többnyire a nagyobb és mélyebb vizekben található gyakori hal.

Táplálkozás: Vízközt és a mederfenéken keresi táplálékát. Főként férgeket, rovarlárvákat és puhatestűeket, kisebbrészt növényi anyagokat fogyaszt.

Szaporodás: Ivarérettségét 3-4 évesen éri el, az ikraszám nőstényenként 10-100 ezer között változik. Ívása már áprilisban megkezdődik, de júniusig eltarthat. A nőstény az 1,6-2 mm átmérőjű ragadós ikraszemeket a sekély víz növényeire rakja.

Elterjedés: Őshonos európai halunk, a Pireneusoktól az Urál hegységig megtalálható. Lelőhelyi adatok:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Lapincs, Marcal, Ipoly, Lókos-patak
  • Zala, Lesence, Eger-víz, Kapos,
  • Dráva, Mura, Kerka, Lendva, Zsdála, Rinya, Taranyi-Rinya, Karasica,
  • Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Hernád, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tápió, Tarna,
  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Maros,
  • Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
  • egyéb tavak, tározók, holtágak, csatornák.
  • Jelentőség: Egyike leggyakoribb halainknak, és bár nem nő olyan nagyra, mint a dévérkeszeg, mind a halászok, mind a horgászok zsákmányában jelentős arányban szerepel. Húsa szálkás, de jóízű, sűrűn irdalva kiváló sült keszeg készülhet belőle.