Szélhajtó küsz(Alburnus alburnus)


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)

(őshonos)




Linnè 1758
Egyéb nevei: Bőke, Bökle, Csurgóküsz, Dobóka, Fejérke, Fejérkeszeg, Fűzfahal, Fűzfalevél, Fűzike, Hullámhal, Huszárkeszeg, Kis szélhal, kisz, Küsz, Lobóhal, Ökle, Pehelyhal, Peleh hal, Peszmetkehal, pisze, Piszke, Ríbahal, Ruszli, Rütyőke, Snájder, Sneci, Snöci, Szélhal, Szélkeszeg, Szellőkeszeg, Szükehal, Tejhal, Ünhal.


Bleak

Ukelei

Ismertetőjegyek: Megnyúlt, oldalról erősen lapított testű hal. Hátvonala kevésbé, hasvonala kissé jobban ívelt. Orra hegyesedő, szeme nagy. Szája felső állású, a hasítéka ferdén fölfelé irányul. Hátúszója, melyben 8 osztott sugár van, a hasúszók tövénél jóval hátrébb, a test félhosszán túl kezdődik. Farkalatti úszója hosszú, 16-20 elágazó sugár támasztja, szegélye enyhén homorú, kezdete a hátúszó alapjának végével esik egy vonalba. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonalon 45-53. Testhossza általában 10-15, maximum 20 cm.

Hasonló fajok: A küsz ivadékához hasonlít a kurta baing, de utóbbi oldalvonala csak néhány pikkelyre terjed ki, szájhasítéka meredeken felfelé irányul, és anális úszójában csak 11-13 elágazó sugár van. A balin szája a szeme alá ér, farkalatti úszójában 12-14 osztott sugár található. A domolykó teste vaskosabb, szája nagy és csúcsba nyíló, rövid anális úszójában 7-9 osztott sugár van. A sujtásos küsz háta magasabb, szája csúcsba nyíló, mellúszóinak töve narancssárga. A vizeinkből esetleg előkerülő állasküsz oldalvonalán 60-70 pikkely van.

Környezet: Minden olyan álló- és folyóvizünkben megtalálható, amelynek mérete nem túlságosan kicsi, illetve folyóvíz esetében a sodrása nem túlságosan erős. Legnagyobb állományai a nagy szabad vízfelülettel rendelkező állóvizekben, illetve a folyók dévérzónájában élnek.

Táplálkozás: Csapatosan járva a felszín közelében keresi táplálékát, amelyet planktonszervezetek, vízre hulló rovarok, növényi részek és szerves törmelék alkot.

Szaporodás: Két-hároméves korában válik ivaréretté. Ívása szakaszos, ezért áprilistól júliusig is eltarthat. Ikráit a homokos és sóderes mederfenékre, illetve vízinövényekre rakja. Az ikraszemek mérete 1-1,5 mm, számuk 3-10 ezer.

Elterjedés: A Pireneusoktól az Urál hegységig elterjedt őshonos halunk. A lelőhelyi adatok inkább csak példaként szolgálnak:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rábca, Répce, Rába, Lapincs, Pinka, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Fekete-víz, Dobroda, Sződi-patak, Bükkös-patak, Benta, Szilas-patak, Szent László-víz, Dunavölgyi-főcsatorna,
  • Zala, Malom-tó (Tapolca), Eger-víz, Gaja, Sárvíz, Sió, Kapos, Koppány,
  • Dráva, Fekete-víz, Rinya, Zsdála, Mura, Kerka, Kerca, Karasica,
  • Tisza, Batár-patak, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Ronyva, Ó-Ronyva, Tolcsva-patak, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Takta, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tápió, Galga, Szuha, Tarna, Bene-patak,
  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros,
  • Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
  • egyéb tavak, tározók, holtágak, csatornák, vízfolyások.
  • Jelentőség: Mint vizeink egyik leggyakoribb apró termetű hala, fontos szerepet játszik a ragadozó halak táplálkozásában. Elsősorban a nyílt vizekben zsákmányoló balin fogyasztja, de előfordul a süllő, a kősüllő, a sügér és a domolykó étlapján is. Közvetlen gazdasági jelentősége nincs.