Dunai galóca
(Hucho hucho)


Család: Pisztrángfélék (Salmonidae)
Eszmei értéke: 100.000,- Ft
(őshonos)




Linnè 1758
Egyéb nevei: Dunai Lazac, Fejes galóca, Gadóci galóca, Huhó szemling, Hukó, Retke.

Danube solmon

Huchen

Ismertetőjegyek: Oldalról enyhén lapított teste erősen megnyúlt, hossza a testmagasságnak legalább négyszerese. Feje nagy, hossza nagyobb, mint a test magassága. A szeme kicsi, átmérője mintegy fele az orr hosszának. Nagy, csúcsba nyíló szájában erős fogak ülnek, fölső állkapcsa túlér a szem hátsó szélének vonalán. Rövid hátúszójában 9-10, farkalatti úszójában 7-9 elágazó sugár van. Enyhén homorú szélű farokúszója előtt a hátoldalon kis zsírúszót visel. Pikkelyei igen aprók, számuk az oldalvonalon 180 és 200 között változik. Ezüstös színű testét és fejét apró sötét foltok díszítik, melyek gyakran X vagy félhold alakúak. Nagy növésű hal, testtömege 20-30 kg is lehet, de vizeinkből ilyen nagy példányok ritkán kerülnek elő.

Hasonló fajok: Leginkább a pisztrángokkal téveszthető össze, de azok orra tompább, testük zömökebb. Ezen túlmenően a sebes pisztrángot a fekete mellett legtöbbször piros pettyek is díszítik, és oldalvonalán 115-130 pikkely van. A szivárványos pisztrángnak kisebb a szája, fölső állkapcsa nem ér túl a szem hátsó szélének vonalán, és pikkelyeinek száma az oldalvonalon csak 105-160. A pénzes pér szája még kisebb, és a hátúszójában 13-nál több sugár van, a pataki szajbling hátát sárga erezet díszíti.

Környezet: A bővizű nagyobb folyók hegylábi szakaszán kialakuló paduczóna jellemző faja, de megtalálható a pérzónában, illetve olykor a márnazóna felső régiójában is. Szívesen tartózkodik a sodrottabb mederrészek gödreiben, a meredekebb partok öbleiben, a kövezések alatt és a kavicspadok alsó szélein. Patakokban és kis folyókban nem él.

Táplálkozás: A fiatalabbak gerinctelen állatokat és apró halivadékot fogyasztanak, az idősebbek csaknem kizárólag hallal, főleg az élőhelyén gyakori paduccal táplálkoznak. A galóca kiváló zsákmányszerző, mert alkatából adódóan nemcsak a kezdősebessége nagy, miként a csukáé, hanem tartósan jó úszó, akár a balin.

Szaporodás: Ivarérettségét 4-5 évesen éri el. Áprilisban-májusban ívik a folyók felső szakaszain, az ikrát a kavicsos aljzaton készített kisebb mélyedésekbe rakja. A narancsszínű ikraszemek száma 2-6 ezer, átmérőjük 4-5 mm.

Elterjedés: A galóca nemcsak őshonos, hanem olyan bennszülött halunk, amely itt, a Duna vízrendszerében alakult ki. Eredetileg csak a Duna és mellékfolyóinak hegyi és hegylábi szakaszain élt, de néhány más európai folyóban is sikerült meghonosítani. Az utóbbi időkben három nagy folyónk fölső szakaszáról került elő:

  • Öreg-Duna, Duna,
  • Dráva,
  • Tisza.
  • Jelentőség: A galóca kitűnő ízű hal, de nem csupán ezért kedvelik, sporthalként is nagyra értékelik, ahol lehetőség nyílik horgászatára. Magyarországon eddig a szaporításával és telepítésével nem foglalkoztak, ezért nagyon ritka zsákmány. Gazdasági jelentősége nincs, természeti értéke ellenben, mint bennszülött és ritka fajnak, igen nagy, ezért 1996 óta fokozottan védett.