Kockás sikló


(Natrix tessellata)
Védett! Eszmei értéke: 10.000,-Ft.




Őshonos faj

Laurenti 1768


Dice snake

Würfel Natter

 

Közepes termetű sikló, hossza általában nem éri az egy métert. Feje jellegzetesen hosszúkás, szemei feltűnően nagyok. Hátának alapszíne olajszürke, több vagy kevesebb zöldes árnyalattal, melyen sakktáblaszerűen elrendezett sötétbarna, vagy feketés foltok láthatóak. Egyes példányokon a nyakszirten fekete, "V" alakú mintázat látható. A felső és az alsó ajakpajzsok sárgák, vagy sárgásfehérek. A has szürke sárgásfehér foltokkal vagy sárgásfehér sötét mintázattal. Egyes területeken fekete színváltozata is előfordul. A fiatalok csak méretben térnek el a felnőtt állatoktól, színezetük alapján azoktól nem különíthetőek el.

Elterjedési területe Délkelet-Európára, Kis-Ázsiára, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger környékére, valamint Közép-Ázsiára terjed ki. Az Appennin- és a Balkán-félszigeten általánosan elterjedt, s megtalálható a Kárpát-medencében is. Magyarországon foltokban fordul elő, főleg a melegebb állóvizek környékén. A Balaton-parti mólók, strandok jellemző hüllője. Elsősorban a síkvidéki, esetenként a dombvidéki nagyobb tavakban él, amelyek szélén bokrok, fák vagy nádas található.

Életmódja miatt erősen kötődik a vízhez, így attól távolabb - mint a vízisiklót - nem találhatjuk meg. Április elején hagyja el telelőhelyét és nem sokkal később megkezdődik a párzás. A nőstény július végén, augusztus elején 8-25 hosszúkás tojást rak, melyeket a nedves földbe ás. A kis siklók viszonylag hamar, augusztus végén kelnek ki és azonnal önálló életet kezdenek. Sokkal inkább kötődik a vízhez, mint a vízisikló, szinte egész életét a vízben tölti, azt nagyobb távolságra sosem, illetve csak a téli alvóhely felkeresése miatt hagyja el. Kitűnően úszik a vízen és a víz alatt, zsákmányát is onnan szerzi. Főként halat - elsősorban szélhajtó küszöket - és békát fogyaszt, de alkalmanként megfogja az ebihalat és a gőtét is. Hosszú időt, akár órákat is képes a víz alatt tölteni. Ilyenkor mozdulatlanul fekszik a vízinövényeken, vagy vízbe süllyedt kövek, faágak tövében és zsákmányra les. A közelben úszó halat vagy békát, villámgyorsan megragadja. Sok esetben azonban ez nem sikerül, akkor újra és újra próbálkozik. A kisebb termetű halakat azonnal, még a víz alatt lenyeli, míg a nagyobbakat kiviszi a szárazra. A megfogott halat és a nagyobb termetű békákat addig forgatja, míg fejtől tudja nyelni, de a kisebb békákat lábtól is lenyeli.

A kockás siklóról viszonylag keveset tudunk, pontos hazai elterjedése sem ismert. A Balaton-part jellegzetes kígyója, de sok kisebb-nagyobb tavon is megtalálható. Foltszerű elterjedése miatt vélhetően sérülékenyebb. Természetes ellenségei vízi életmódja miatt kisebb számban tudják zsákmányolni, mint rokonait. Elsősorban a gázló madarak fognak el egy-egy példányt. A fiatalok több veszélynek vannak kitéve, mert a madarakon kívül vízi rovarok, sőt még békák is megfoghatják őket. Az utóbbi évtizedekben, számos kisebb kiterjedésű élőhelyét szüntették meg, így bizonyosan csökkent az állománya, ennek pontos mértékét azonban nem ismerjük.