Pettyes gőte


(Triturus vulgaris)
Védett! Eszmei értéke: 2.000,- Ft




Őshonos faj

Linné 1758


Smooth newt

Teichmoloch

 

A kifejlett állat hossza 10, esetleg 11 cm. Karcsú, törékeny gőte.

A hímek fejét sötét és világos hosszanti csíkok tarkítják. Háta és oldala világosbarna vagy olivazöld alapon fekete foltos. A hímek csipkés vagy hullámos taraja a szemek között vagy mögött kezdődik és a farok végén hegyesen végződik. A tarajos gőtével ellentétben, a pettyes gőte hímek háti taraja folyamatosan, barázda nélkül megy át a faroktarajba. Toroktájéka és hasoldala sárgás alapon fekete pöttyös. A farok színe a törzshöz hasonló, azonban alsó éle narancsvörös és kék. A nőstények teste, hasonlóan a hímekhez, világosbarna, fekete pöttyökkel tarkítva. Nincs háttarajuk. Az oldalt a hastól sűrű pontsor választja el. Hasuk közepe sárgás vagy vöröses, fekete pöttyökkel.

Egész Európában elterjedt, Dél-Franciaország, az Ibériai- félsziget, Dél-Olaszország, Korzika és Szardínia kivételével. Skandinávia északi részéről is hiányzik. Megtalálhatjuk Kis-Ázsiában és Nyugat-Ázsiában is. Magyarországon a legelterjedtebb gőtefaj, amelyik a sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul, de az Alföldön gyakoribb. Tavak, mocsarak, patakok, kubikgödrök, dagonyák, kiöntések, halastavak és azok környéke szolgálnak élőhelyéül. Az út menti keréknyomokban, csendesen csordogáló csatornákban épp- úgy megtalálható, mint az erdei vízállásokban, háborítatlan bányatavakban stb. Gyakran a kertekbe épített tavakba is betelepül. Általában márciusban, enyhébb teleken már február végén előjön téli rejtekéből, és a vízinövényekkel dúsan benőtt, sekély vizekhez megy. A vizek elmúlt évtizedekben történt fogyatkozása - különösen a kis kiterjedésű, sekély vízállásoké - jelentősen csökkentette a számára alkalmas szaporodóhelyeket. Ugyanakkor, mivel meglehetősen mozgékony faj, hamar felfedezi az újonnan kialakult vizes élőhelyket, melyeket azonnal benépesít.

Síkvidéken igen jellemző szaporodóhelyei a tavaszi hó olvadások által elöntött füves, sásos területek. A peterakás fő időszaka áprilisban van, de egyes példányoknál ez júniusig is elhúzódhat. A nőstény kb. 300 petét rak, elsősorban vízinövények leveleire, vagy - ezek hiányában - kövekre, a tarajos gőtéhez hasonlóan. A petékből a lárvák 14 nap alatt fejlődnek ki, de hidegebb környezetben ez akár 20 nap is lehet. A lárvák augusztus elejére-végére alakulnak át, és ekkor elhagyják a vizet, ahová csak 3 év múlva, már ivaréretten térnek vissza.

A felnőtt állat a peterakás után áttér szárazföldi életmódra. Nappal kövek, gyökerek alatt vagy földi lyukakban tanyázik, ahonnan szürkületkor bújik elő, hogy vadászni induljon. A felnőtt állat a szárazföldön, kisebb gilisztákkal, meztelen csigákkal és puhatestű rovarokkal táplálkozik, míg a vízben rovarlárvákat, apró rákokat, békapetéket, kisebb ebihalakat stb. zsákmányol.