Tarajos gőte


(Triturus cristatus)
Védett! Eszmei értéke: 10.000,- Ft




Őshonos faj

Linné 1758


Crested newt

Komm-moloch

 

Robosztus testfelépítésű gőte, testhossza általában 14-16 cm. A nőstények gyakran nagyobbak a hímeknél.

A nászruhás hím taraja erősen fogazott, 4-6 mm magas, a háti tarajt a faroktarajtól egy erős barázda választja el. Hátoldala sötét olajzöld-szürkésbarna, fekete foltokkal. A test oldala fehéren pontozott. A hasoldal sárga vagy narancssárga, sötét foltokkal vagy márványmintával. A torok területe (sokszor az arc is) fekete alapon fehér pettyekkel borított. A hímek háttaraja a párzási időszak után egy vékony bőrredővé fejlődik vissza. A nőstény színe hasonló a híméhez, azonban a hasa sűrűbben foltozott és nincs háttaraja. Szárazföldi alakja gyakran fekete, a nőstény háta közepén egy sárga csík húzódik a fejtől a farokvégig.

Egész Európában elterjedt. Megtalálható a Brit-szigeteken és északon egészen Svédország déli részéig felhatol. Keleten elterjedési területe Iránig, míg délen Görögország közepéig terjed. Franciaország déli, délnyugati részéről és az Ibériai-félszigetről, valamint Görögország déli részéről hiányzik. Hazánkban sík- és dombvidéken egyaránt megtalálható, álló vagy lassan folydogáló vizekben. Halastavakban, patakokban, ártéri területeken, csatornákban, kubikgödrökben, illetve azok környékén bukkanhatunk rá. Igen korán, már március első felében előbújik téli rejtekéből és ilyenkor rögtön a vízbe megy. Enyhe teleken már akár február végén is találkozhatunk vele. Állománynagysága azonban nem éri el a pettyes gőtéét. Az egész állományra kiterjedő konkrét védelmi intézkedést nem igényel, de valamennyi szaporodó helyének megőrzéséről gondoskodni kell. Ennek keretében azonnal meg kell szüntetni az elsősorban a síkvidékeken jellemző kisebb mocsarak, vályoggödrök, a nagyobb folyóinkat kísérő kubikok stb. feltöltését.

A nászruhás hím - magas, csipkézett háttarajjal, gyöngyházszínű, ezüstösen fénylő farokkal - lázasan kutat a párzásra kész nőstény után. Ha rátalál, a törzse mellé visszahajtott farkával vibráló mozgást végez, ezáltal a kloákájából áradó illatanyagot a nőstény felé tereli, miközben lassan hátrál. Ha a nőstény követi, akkor szinte egészen az aljzatra lapulva, jellegzetes alakú ondótokokat rak le, melyeket a nőstény a kloákájával felvesz. A párzást követően a nőstény 200-400, mintegy 1,5 mm nagyságú petét ragaszt egyesével a vízinövények levelére, melyeket összehajtogat. Ritkábban víz alatti kövekre is petézik. A lárvák átalakulása viszonylag lassú, sőt előfordul, hogy egyes állatok csak a következő évben alakulnak át.

A szaporodási időszak után a kifejlett állatok nyár közepéig a vízben maradnak, majd a legtöbb állat elhagyja azt, és tavaszig nem is tér oda vissza. A szárazföldön gyökerek, fűcsomók alatt, vagy nedves talajú helyeken földi lyukakban tartózkodnak. A szárazföldön főleg gilisztát, meztelen csigát és ízeltlábúakat zsákmányolnak. A vízben minden önmaguknál kisebb élőlény a zsákmányukká válhat, így pl. még az ebihalak vagy más kétéltűek petéi is.