Mocsári béka


(Rana arvalis)
Védett! Eszmei értéke: 2.000,- Ft




Őshonos faj

Nilsson 1842


Eastern moor frog

Moorfrosh

 

Erőteljes testalkatú béka, a kifejlett állat kb. 8 cm hosszú.

A mocsári béka az ún. "barna, vagy bajszos" békák egyik képviselője. (Nevüket a fej oldalán, a szemtől induló, a dobhártyát is magába foglaló, mellső lábak felé futó sötét barnás foltról kapták.) Orra, a gyepi békával szemben hosszúkás. A hátoldala és a végtagok felső felszíne szürkésbarna, olajbarna vagy sárgásbarna, sötétbarna vagy feketésbarna foltokkal, pettyekkel mintázott, másszor azonban teljesen egyszínű. A gerincvonal mentén sokszor világos sáv fut végig, mely két oldalról sötét foltokkal, szakadozottan szegett. A halántékon sötét, lefelé hajló folt látható. Felső ajkának élét sötét foltsor szegélyezi. Mirigypárkányainak színe világos, s esetenként feketével szegett. A hímek nászidőszakban élénk kék színűek, és mellső lábaikon hüvelykvánkos látható. A mocsári béka hasa fehér, minta nélküli, torok tájékon sötét foltok előfordulhatnak. Az oldalán sötét, kifejezett foltok láthatók. A lábak keresztsávosak. A három "barnabéka faj" (erdei, gyepi, mocsári béka) közül a mocsári béka hátsó lába közepes hosszúságú, a törzs mellett előrehajtva azt, a bokaízület pont az orrcsúcsig ér. A hátsó láb sarokgumója a másik két fajhoz viszonyítva közepes nagyságú. A hímeknek két belső hanghólyagjuk van. A hazánkban előforduló alfaj, a hosszúlábú mocsári béka (Rana arvalis wolterstorffi, Fejérváry, 1919).

Kifejezetten északi elterjedésű faj. Földrészünk legészakibb részein is megtalálható. Közép- és Észak-Európában, valamint Ázsia nyugati részein a Bajkál-tóig honos. Nyugat- és Dél-Európából, valamint a Brit-szigetekről hiányzik. Magyarországon sík- és dombvidéken a nedves, mocsaras részeken, árterületeken találkozhatunk vele. A lápokat és mocsarakat követő faj, de nedves ártéri erdőkben, esetenként halastavakon is találkozhatunk vele. A tavaszi hóolvadás által elöntött mélyebb és nagyobb tócsákat is benépesítheti. Amikor elhagyja a vizet, akkor is annak közelségében tartózkodik.növényekkel benőtt - vízfoltokban rakja le azokat.

A telelésből igen korán, már március elején, de ha az időjárás engedi, már február végén előjön. Ahogy az élőhelye közelében lévő vizekről a jég elolvad, azonnal megjelennek az első példányok. A nőstény mintegy 1500-2000 petét rak, általában egy-két csomóba, s ezek a csomók nem jönnek fel a víz színére, mint a gyepi békánál, hanem az aljzatra süllyednek. Petéi kisebbek (0,5-2 mm átmérőjűek). Az ebihalak kb. két hét alatt fejlődnek ki, s júliusra alakulnak át. A fiatal békák, melyek kb. 1 cm nagyságúak, csakúgy; mint a felnőtt állatok a peterakás után, elhagyják a vizet, de a víz közelében maradnak. Ivarérettségüket 2 éves korukra érik el. Nappal általában búvóhelyén tartózkodik, ha mégis találkozunk vele, azok fiatal állatok. Zsákmány után a szürkületi és az éjszakai órákban jár. Tápláléka a legkülönbözőbb ízeltlábúakból, férgekből, csigákból, gilisztákból áll. Szeptember végén, október elején húzódik a telelőhelyre, amely legtöbbször fagymentes szárazföldi üreg, gyökerek vagy avar alatti zug stb. Ritkábban az iszapban telel.

A mocsári béka foltszerű elterjedése és a sekély vizekhez való kötődése miatt, erősen függ a téli, kora tavaszi csapadék mennyiségétől. Ennek hiányában élőhelyei kiszáradnak és a közelben élő állomány nem talál magának megfelelő szaporodóhelyet, ami egyedszámát erősen visszavetheti. Jelentős probléma élőhelyeinek eltűnése, a mocsarak lecsapolása, kubikok, árkok feltöltése. Védelme - ahol az külön intézkedéseket igényel - a vizes élőhelyek megőrzésével, a degradálódott állapotok megszüntetésével biztosítható.