Tavi béka


(Rana ridibunda)
Védett! Eszmei értéke: 2.000,- Ft




Őshonos faj

Pallas 1771


Marsh frog

Seefrosh

 

Ez a legnagyobbra megnövő békafajunk, testének hossza elérheti a 12-17cm-t.

A hazánkban előforduló ún. zöldbéka fajok - tavi, kis tavi és kecskebéka - közül a legnagyobb termetű. Teste erőteljes, zömök, feje széles, orrtájéka lekerekített. Dobhártyája nagy és jól látható. Mellső lábai rövidek és vaskosak, ujjai viszonylag rövidek. Hátsó lába hosszú és izmos, az ujjak között a vízi életmódhoz alkalmazkodott, fejlett úszóhártya feszül. Ha a combokat a test tengelyére merőlegesen állítjuk, akkor a sarkak mindig fedik egymást. Bőre jobbára sima, csak fején, oldalán és a combjain vannak apró kidudorodások. A háta két oldalán egy-egy mirigyes redő húzódik, mely a szemeknél kezdődik és a csípőig tart. Alapszíne olajzöld, barnászöld vagy szürkészöld, melyet sötétzöld vagy feketészöld foltok mintáznak. A gerincvonalon egy világosabb csík fut végig, mely majdnem az orrcsúcsnál kezdődik és a csípőn túl ér. A combok sötéten keresztcsíkozottak. A combján a sávok között soha sincs sárga szín, szemben a kis tavi békával, amelyre éppen ez jellemző. A torka és a hasa piszkos- vagy sárgás- fehér, halvány mintázattal. A párzási időszakban a hímek első lábán szürkés hüvelykvánkos van, és hangadáskor a fejük két oldalán mogyoró nagyságú, sötét hanghólyag látszik. Jellegzetes hangjáról kapta a kacagó béka elnevezést.

Közép- és Kelet-Európában, valamint Ázsia nyugati részén fordul elő. Hiányzik Nyugat-Európából, az Appennin- félszigetről és a Brit-szigetekről is. Hazánk síkvidéki vizeiben általánosan elterjedt. Általában a nagyobb kiterjedésű, növényzetben gazdag vizeket kedveli. Így a folyó menti árterek, sekélyvizű tavak, halastavak lakója. Igen nagy számban élt a rizsföldeken.

Telelésből általában április elején jön elő. Nem távolodik el a víztől, attól messzebb csak fiatal példányokkal találkozhatunk. Többnyire a vízparton vagy a vízben, illetve vízinövényeken üldögél és lesi zsákmányát. Ha megzavarják, nagy csobbanással tűnik el a vízben és fúrja bele magát a sűrű aljnövényzetbe vagy iszapba. Szaporodási időszaka áprilisra és májusra esik. A hímek ebben az idő- szakban csoportokba gyűlnek és gyakran igen hangos, messzire hangzó koncertet adnak. Brekegésük mély hangzású "aa" hangokból áll, innen ered a kacagóbéka elnevezésük. A nőstények akár 10 000 petét is rakhatnak, melyek csomókban helyezkednek el. Az ebihalak a nyár végétől szeptemberig alakulnak át, s az átalakult békák ugyanúgy a vízben tartózkodnak, mint szüleik. Nagy termeténél fogva tápláléka meglehetősen változatos. Elsősorban repülő rovarokat zsákmányol (legyeket, szitakötőket, szúnyogokat, lepkéket), de elnyeli a halivadékot, béka- és gőtelárvát is, sőt a vízbe hullott apróbb madárfiókát, de apróbb emlősöket is. Általában későn, októberben, sőt nem ritka, hogy csak novemberben vonul téli álomra. Ilyenkor a csendesebb, mélyebb vizű részeket keresi fel, ahol mélyen az iszapba fúrja magát. Ebben az időszakban az életben maradáshoz szükséges oxigént bőrlégzés útján veszi fel.

A tavi béka nálunk nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, annak ellenére, hogy az ebihalaknak és felnőtt állatoknak is számos ellensége van. Az ebihalakat a vízben élő ragadozó rovarok, kisebb számban gőték, később a vízi- és kockás sikló, de elsősorban a gázlómadarak - gémek, gólyák - zsákmányolják. A kifejlett békák kedvelt táplálékai az éjszaka vadászó bakcsónak, de a gólyák, illetve más gémfélék is sokat összeszednek közülük. A vízisikló is gyakran zsákmányolja. A hazai állomány fenntartása nem igényel külön védelmi intézkedést, a még meglévő állóvizeink, mocsaraink stb. megőrzése azonban fontos feladat.