Kis tavibéka


(Rana lessonae)
Védett! Eszmei értéke: 2.000,- Ft




Őshonos faj

Camerano 1882


Pool frog

Kleiner Wasserfrosh

 

A kifejlett állatok testhossza általában 5 cm, az ennél nagyobb példány ritka.

A hazánkban előforduló ún. zöldbéka fajok - tavi, kis tavi és kecskebéka - közül a legkisebb termetű. Testfelépítése megegyezik a másik két fajéval, de lévén kisebb testű, kecsesebb benyomást kelt. Jellemzője, hogy combjának hátsó oldala sárgás, narancssárgás színezetű, amely a másik két fajon sosem látható és a combja is rövidebb, mint a tavi békáé. Teste felső részének színezete többnyire zöld, apró, elszórt sötétebb barna foltokkal, amelyek a test két oldalán és a combokon is láthatóak. A nem igazán típusos példányok felső teste barnás színezetű, ezek közül egyeseken zöld csíkok is láthatóak. Sarokgumója - mely alapján a kézben lévő példányokat viszonylag jól meg lehet határozni - nagyobb és élesebb, mint a másik két fajnál. Fiatal példányoknál azonban gyakran ez alapján sem állapítható meg teljes pontossággal faji hovatartozása. Hanghólyagja fehér, brekegésük a kecskebékáéra emlékeztet, de annál elnyújtottabb.

Európában általánosan elterjedt, hiányzik azonban az Ibériai-félszigetről, Szardíniáról és szinte az egész Balkánról, továbbá a Brit-szigetekről. Skandináviában csak Svédország délkeleti szélén található meg. Mivel terepen nagyon nehéz megkülönböztetni a másik két zöldbékától, egész pontos elterjedése nem ismert. Hazánkban sem ismerjük pontosan elterjedési területét. A hazai irodalomban, önálló fajként csak az utóbbi évtizedekben jelent meg. Általában csak a partig merészkedik, a vizeket nagyobbtávolságra sosem hagyja el. A gyors sodrású folyók, patakok kivételével valószínűleg valamennyi hazai víztípusban megtalálható azok közül, amelyekben a másik két faj is előfordul.

A kis tavi béka rendszeresen kereszteződik a tavi békával és a kecskebékával, illetve azok és saját hibridjeivel. Nappal vadászó faj, amely gyakran üldögél a vízparton és napozik. Mint a többi vízibéka fajunknak, a kis tavi békának is gyorsan kiszárad a bőre, ezért ha nem a vízben vadászik, mindig nedves helyen tartózkodik. Telelőhelyéről április elején jön elő. Nászidőszaka rokonaihoz hasonlóan későn, májusban van. A nőstény összesen 500-5000 közötti petét rak, melyek több, kisebb-nagyobb, a víz alá süllyedő petecsomóban helyezkednek el. Petéi kisebbek, mint a két másik vízibékáé és 7-10 nap alatt fejlődnek ki belőlük az ebihalak, melyek moszatokkal táplálkoznak. A nyár második felére alakulnak át. Ilyenkor elsősorban a nedves területeken tartózkodnak, a nagyobb vizeket csak később keresik fel. A telet az iszapban töltik, de a Fertő-tavi állomány a másik két fajnál leírt módon, a szárazulaton telel. A telelőhelyre októberben vonul. Tápláléka elsősorban a vizek közelében mozgó legkülönbözőbb rovarokból áll, melyeket a vízből vagy annak közvetlen közelében a parton zsákmányol.

Mivel a kis tavi béka a másik két vízibéka fajjal folyamatosan hibridizálódik, csak nagyon alapos és részletes vizsgálatokkal állapítható meg pontos hazai elterjedése és állománynagysága. Mivel ezek a vizsgálatok még nem történtek meg nem tudjuk pontosan, hogy a nálunk élő zöldbékák között milyen arányban szerepel ez a faj. Az eddigi szórványos vizsgálatok alapján azonban feltételezhető, hogy sokkal több helyen fordul elő, mint azt korábban gondolták. A zöldbékák együttesen gyakori fajok, nem veszélyeztetettek.