Sárgahasú unka


(Bombina variegata)
Védett! Eszmei értéke: 10.000,- Ft




Őshonos faj

Linné 1758


Yellow-bellied toad

Gelbbauchunke

 

A kifejlett egyed megközelítően 5 cm hosszú.

Orra lekerekített, szemei kidülledőek. Hangzacskói nincsenek. Háta és végtagjainak felső része csakúgy, mint rokonánál, erősen szemölcsös, de a szemölcsök tetején ebben az esetben hegyes, kiálló szarutüskék találhatók. A hátoldal és a végtagok felső felszíne világos barnásszürke, amelyet sötétebb foltok tarkítanak. A vöröshasú unkával ellentétben, ahol az ujjak vége fekete, a sárgahasú unkáé sárga. A hasoldal sötét (fekete vagy kékesfekete) alapon citrom- vagy narancssárga foltos. A két unkafaj elkülönítéséhez fontos bélyeg a hasoldal színezettsége: a vöröshasú unka hasa fekete alapon narancs vagy sárga foltos, míg a sárgahasú unka hasán kevesebb a fekete szín, inkább sárga alapon fekete mintás. A végtagok alsó része hasonló színű. Elterjedési területük határán kereszteződhet a vöröshasú unkával, ami még jobban megnehezítheti elkülönítésüket.

Kontinensünk északi részének - Hollandia, Németország, Lengyelország északi fele, illetve a Pireneusi-félsziget kivételével a Bretagne-félszigettől a Fekete-tengerig húzódik elterjedési területe. Magyarországon elsősorban hegyvidéki faj. Eddig a Soproni- és Kőszegi- hegységből, a Bakonyból, a Mátrából, az Aggteleki-karsztról, a Bükkből és a Zempléni-hegységből mutatták ki. Előfordul a Mecsekben, a Somogyi-dombvidéken és a Szatmári-beregi síkságon is. A sárgahasú unka sem túl igényes az élőhelyével szemben, előfordulási helyein mindenféle vizekben, patakokban, csatornákban, tavakban, vizesárkokban, vízzel telt keréknyomokban megtalálhatjuk. Nem kötődik annyira a vízhez, mint síkvidéki rokona, de attól sosem távolodik el.

Április elején jön elő a telelésből és a hónap végén, illetve májusban kezdődik a szaporodási ideje. A nőstény két-három alkalommal rakja le petéit, összesen mintegy 300-at. A petéket egyesével, vagy kisebb csomókban vízinövényekhez, vízben lévő ágakhoz ragasztja, vagy egyszerűen a víz fenekére süllyeszti. Az ebihalak 8-10 nap alatt fejlődnek ki, s július közepére alakulnak át. A késői petézésből származó lárvák csak a következő évben alakulnak át. A lárvák moszatevők, s mivel nem tudnak lebegni a vízben, jobbára a meder alján tartózkodnak. A frissen átalakult fiatalok, melyek 12-15 mm hosszúak, apróbb rovarokkal, férgekkel táplálkoznak. Hegyvidékeinken, elsősorban a Zemplénben a kisszámú alkalmi szaporodóhely miatt, az állomány jelentős része kisebb vizekben, gyakran keréknyomokban kísérli meg a szaporodást. Ezek többsége - különösen a napos helyeken lévők - még az ebihalak átalakulása előtt kiszárad, így azok elpusztulnak.

A sárgahasú unka szinte egész életét a vízben, vagy annak közvetlen közelében tölti. Ha megzavarjuk, az iszapba bújik, ahol láthatatlanná válik. Ha a szárazon lepjük meg, hanyatt fordul, gerincét meggörbíti, mellső lábait tenyérrel fölfelé a fejéhez szorítja, míg a hátsókat a hátoldalára kulcsolja. Ezt nevezik "unkareflex"-nek. Ez a póz lehetővé teszi, hogy a riasztó színű hasoldala teljes pompájában kitáruljon, figyelmeztetésképpen, csípős, mérgező hatású mirigyváladékára. Erős mérgének és az unkareflexnek köszönhetően a kifejlett állatoknak kevés ellensége van, azonban a lárvákat előszeretettel fogyasztják a különféle vízirovarok és azok lárvái, gőték és más békák is. A téli időszakot fagymentes helyen kövek alatt, földi lyukakban, vagy mélyen az iszapban töltik. Hazánkban a sárgahasú unka foltszerű elterjedése miatt a kevésbé gyakori fajok közé tartozik. Valamennyi élőhelyére jellemző, hogy bár azon belül mindenütt megtalálható, csak kevés helyen tömeges.