Vöröshasú unka


(Bombina bombina)
Védett! Eszmei értéke: 2.000,- Ft




Őshonos faj

Linné 1761


Fire-bellied toad

Rotbauchunke

 

A kifejlett állat 4-5 cm hosszú.

Teste zömök, feje rövid és lapos, szemei kiállóak, pupillái szív, csepp, vagy háromszög alakúak. Végtagjai vaskosak, a hátsó láb ujjai között úszóhártya feszül. A hátoldal és a végtagok felső felszíne szürkés vagy zöldes színű, amelyet sötétebb foltok tarkítanak. A sárgahasú unkával ellentétben, ahol az ujjak vége sárga, a vöröshasú unkáé fekete. A hátoldalt borító szemölcsök laposak, a bőr simább felületű, mint a sárgahasú unkánál. A hasoldal sötét (fekete vagy kékesfekete) alapon narancs- vagy citromsárga foltos, apró fehér pettyekkel. A két unkafaj elkülönítéséhez fontos bélyeg a hasoldal színezettsége: a vöröshasú unka hasa fekete alapon narancs vagy sárga foltos, míg a sárgahasú unka hasán kevesebb a fekete szín, inkább sárga alapon fekete mintás. A végtagok alsó része hasonló színű. A hímeknek két belső hanghólyagjuk van, amik a párzási időszakban általában levegővel teltek, s így jól láthatóak.

Európában keleti elterjedésű faj, mely északon Dánia déli részéig, illetve a Balti államokig hatol fel. Keleten elterjedési területének határa az Ural és Kis-Ázsia, míg nyugaton a Hamburg- Fiume vonal, délen pedig Bulgária. Svédország déli részén élnek elszigetelt populációi, melyek fennmaradása kérdéses. Hazánkban síkvidékeken általánosan elterjedt, de a dombvidékeken is gyakori, sőt helyenként középhegységeinkben is előfordul. Ha megzavarjuk, az iszapba bújik, ahol láthatatlanná válik, amiben segítségére van hátának színe. Ha a szárazon lepjük meg, hanyatt fordul, gerincét meggörbíti, mellső lábait tenyérrel fölfelé a fejéhez szorítja, míg a hátsókat a hátoldalára kulcsolja. Ezt nevezik "unkareflex"-nek. Ez a póz lehetővé teszi, hogy a riasztó színű hasoldala teljes pompájában kitáruljon, figyelmeztetésképpen, csípős, mérgező hatású mirigyváladékára.

Az unkák párzása, ellentétben más békafajokkal, jelentősen elhúzódik, akár két-három hónapon át is láthatunk hímeket, amint átkarolva tartják a nőstényt, amelyik több részletben rakja le petéit, egy-egy alkalommal közel százat. A petéket kis csomókban ragasztja a vízinövényekre, vagy a víz fenekére. Az ebihalak kb. 14-18 nap alatt bújnak ki, s júliusban már átalakult békákat láthatunk.

A vöröshasú unka a nyári időszakot folyamatosan a vízben, vagy közvetlen közelében tölti, de tartósan nem hagyja el azt. Október elején elhagyják a vizet és a szárazföldön keresnek maguknak fagymentes helyeket a tél átvészelésére. Tápláléka apróbb rovarokból, pókokból, meztelen csigákból áll. A lárvák cyklopsszal, vízibolhával, puhatestű vízirovarokkal táplálkoznak. Hazánkban általánosan elterjedt, mindenütt gyakori faj. Az egész állományt veszélyeztető tényezőkről nem tudunk. Alföldi védett területeink, illetve halastavaink az állomány nagy részének hosszú távú fennmaradását biztosítják. Erős mirigyváladéka miatt, természetes ellensége gyakorlatilag nincs.