Jászkeszeg
(Leuciscus idus)


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Tilalmi időszak: 04.15.-05.31.
Kifogható legkisebb méret: 20cm
(őshonos)




Linnè 1758
Egyéb nevei: Jác, Jász, Jaszkó, Jászponty, Jáz, Ónkeszeg, Ónos, Őnkeszeg.


Ide

Aland

Ismertetőjegyek: Mérsékelten magas hátú, oldalról lapított hal, hát- és hasvonala hasonló mértékben ívelt. Hátúszója, melyben 8-9 osztott sugár van, kicsivel hátrébb kezdődik, mint a hasúszók. Farkalatti úszójának a szegélye homorú, magát az úszót 9-10 elágazó sugár támasztja. Feje és szeme közepes nagyságú, szája viszonylag kicsi, csúcsba nyíló. Szájszöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Pikkelyei aprók, de elég erősen ülnek, számuk az oldalvonal mentén 55-60. Az idősebb példányok alsó úszói sötétvörösek. A nagyobbak 30-40 cm hosszúak, de kivételesen a fél métert is elérheti. A hazai horgászrekord 3,86 kg (1995).

Hasonló fajok: Az alakját tekintve hasonló bodorkának a szemgyűrűje rendszerint narancsos árnyalatú, és oldalvonalán csak 40-46 pikkely van. A leánykoncér oldalvonala mentén is csak 44-49 pikkely számlálható, és a szája félig alsó állású. A vörösszárnyú keszeg (16) oldalvonalán is csak 38-42 a pikkelyek száma, szája pedig fölső állású. A nyúldomolykó szája félig alsó állású, a domolykó és a balin szája viszont nagyobb, eléri a szemük vonalát.

Környezet: A folyók dévérzónájának jellemző hala, de megtalálható a márnazónában és a sügérzónában is. Többnyire magányosan járja a mélyebb és nem túl gyors vizeket, ősszel viszont nagy csapatokba gyűlik a telelésre alkalmas mélyebb részeken.

Táplálkozás: A fiatal ivadék táplálékát planktonszervezetek adják, az idősebbek főleg kisebb gerinctelen állatokat fogyasztanak, de nem hiányzik étlapjukról a növényi táplálék, a szerves törmelék és az apró hal sem.

Szaporodás: Május-júniusban ívik az 50-70 cm mélységű szélvizekben. Ikráját a sóderes mederfenékre vagy vízinövényekre rakja. Az ikraszemek átmérője 1,6-2,3 mm, számuk 50-150 ezer. Ivaréretté a tejesek 3-4, az ikrások 4-5 évesen válnak.

Elterjedés: Folyóvizeinkben őshonos euro-szibériai elterjedésű faj. Megtalálható a Rajnától egészen a Léna vízrendszeréig. Hazai elterjedése:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rába, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Dobroda, Morgó-patak, Dunavölgyi-főcsatorna,
  • Zala, Sió, Kapos,
  • Dráva, Mura, Kerka, Karasica,
  • Tisza, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Tolcsva-patak, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Hernád, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tarna, Bene-patak, Tápió,
  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros,
  • Kis-Balaton, Tisza-tó,
  • áramló vizű nagyobb csatornák, árvizek által felfrissülő mélyebb holtágak.
  • Jelentőség: Elsősorban a halászok késő őszi zsákmányában szerepel nagyobb arányban, mivel ilyenkor a telelésre gyülekező halak húzóhálóval tömegesen foghatók. Horgászata is elterjedt, és az így fogott mennyiség időben arányosabban oszlik el. A jászkeszeg a felszín közelében, vízközt és mederfenéken is fogható. Húsa kissé szálkás, de sütve és főzve egyaránt ízletes.