Rózsás márna
(Barbus barbus)


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Tilalmi időszak: 04.15.-05.31.
Kifogható legkisebb méret: 40cm
Naponta fogható max.: 3db
(őshonos)




Linnè 1758
Egyéb nevei: Bráma, Harcsaponty, Havasi márna, Marcihal, Marina, Márnahal, Martikeszeg, Merenne, Nagy marci, Rózsahal, Rózsamárna, Tótkecsege, Tótkeszeg, Zsidóhal.


Barbel

Barbe

Ismertetőjegyek: Megnyúlt, nagyjából hengeres testű hal, de a feje fölülről, a farokrésze oldalról enyhén lapított. Feje és szeme aránylag kicsi, az orra ellenben hosszú, túlér a száján. Alsó állású, ívelt vonalú száját vastag, húsos ajak keretezi. A fölső állkapcsán elől 2 kisebb, hátul, a szájszögletében 1-1 hosszabb bajuszt visel. Hátúszójának elején egy hátulsó oldalán fogazott csonttüske található, amelyet 8-9 elágazó sugár követ. Farkalatti úszóját 5 osztott sugár támasztja. Az úszó csúcsa hátrasimítva, meg sem közelíti a farokúszó tövét. Pikkelyei kicsik, számuk az oldalvonalon 55-62. A nagyobbak alsó úszói vöröses árnyalatúak. Fejlett példányai 40-50 cm hosszúak, de 70 centinél hosszabbra is megnőhet. A hazai horgászrekord 8, 10 kg (1993).

Hasonló fajok: Legjobban közeli rokona, a Petényi-márna hasonlít hozzá, de utóbbi hátúszójának elején nincs fogazott csonttüske, és farkalatti úszója hátrasimítva megközelíti vagy eléri a farokúszó tövét. Testalkat és szájállás tekintetében hasonlóak a márnaivadékhoz a különböző küllőfajok is, de utóbbiaknak csupán a szájszögletében találunk 1-1 bajuszszálat, a felső állkapcsuk elején nem, továbbá a küllők oldalát nagyobb és sötétebb színjátszó foltok sora díszíti.

Környezet: A folyók márnazónájának jellemző és egyben névadó hala. Legnépesebb állományai természetesen a márnazónában alakulnak ki, de a pérzónától a dévérzónáig megtalálható. Utóbbinak a fölső régiójában még gyakori is lehet, lefelé haladva azonban már megfogyatkozik, a duzzasztott szakaszokon pedig ritkává válik.

Táplálkozás: Ivarérettségét 3-5 éves korban éri el. Az érett ikraszemek átmérője kb. 2 mm, számuk egy-egy nősténynél 3-15 ezer. Az ívásra május-júniusban, a folyók kavicsos-sóderes mederszakaszain kerül sor, az ikra az aljzathoz tapad.

Szaporodás: Ivarérettségét nálunk 6-10 éves korban éri el, szaporodása természetes vizeinkben is előfordulhat. A folyók 20 fokosnál melegebb áramló vizében csoportosan ívik. Az 1,5-2 mm átmérőjű ikraszemek a vízben kétszeresnél nagyobbra duzzadva könnyedén lebegnek, és már másfél nap múltán kikelnek belőlük az 5 mm hosszú hallárvák. Az ikraszám, a testmérettől függően, példányonként 100 ezer és 2 millió között változik.

Elterjedés: Vizeinkben őshonos európai elterjedésű faj, amely a Pireneusoktól a Dnyeper vízgyűjtőjéig található meg. Hazai előfordulási adatok:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rábca, Répce, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Ipoly, Kemence-patak, Morgó-patak, Lókos-patak, Fekete-víz, Malom-patak, Apátkúti-patak, Sződi-patak, Benta,
  • Zala,
  • Dráva, Mura, Kerka, Lendva,
  • Tisza, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Bózsva, Keleti-főcsatorna, Sajó, Bódva, Jósva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak,
  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Sebes-Körös, Berettyó, Maros,
  • áramló vizű nagyobb csatornák.
  • Jelentőség: A folyóvizekből származó halzsákmány egyik igen jelentős összetevője a márna, amely halászati és horgászati módszerekkel egyaránt jól fogható. Európában a sebezhető fajok közé sorolják, mivel a duzzasztott folyószakaszokról kiszorul, de nálunk még nem számít ritkaságnak. Húsa szálkás, de nagyon ízletes, ikráját ellenben nem ajánlatos fogyasztani, mert megárthat.