Paduc
(Chondrostoma nasus)


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Tilalmi időszak: 04.15.-05.31.
Kifogható legkisebb méret: 20cm
(őshonos)




Linnè 1758
Egyéb nevei: Cserkeszpaduc, Havasi paduc, Jászpaduc, Körtepaduc, Őnhal, Paluc, Patic, Padim, Patus, Petenye, Podvízhal, Potoz, Sodronypaduc, Stenger, Szent György paduc, Szürke paduc, Tintafosó, Tintáshal, Végsőhal, Vésettajkú paduc.


Nase

Nase

Ismertetőjegyek: Megnyúlt, alacsony testű, oldalról lapított hal. Feje aránylag kicsi, de orra hosszú, a száj elé nyúlik. Alsó állású szájának hasítéka harántirányú, alulról nézve csupán enyhén ívelt, majdnem egyenes vonalú. Alsó ajka a rajta képződő szarubevonattól kemény és éles. Hát- és hasúszójának kezdete egy vonalba esik, farkalatti úszója a hátúszó alapja mögött kezdődik. Hátúszójában 8-10, anális úszójában általában 10-12 elágazó sugár van, mindkettő széle homorú. Farokúszója nagy, mélyen bemetszett. Pikkelyei elég kicsik, számuk az oldalvonalon rendszerint 55-65. Az idősebbek alsó úszói piroslóak. Nagyobb példányai 25-35 cm hosszúak, kivételesen 40 centi fölöttiek. A hazai horgászrekord 2,86 kg (1991).

Hasonló fajok: Alakját tekintve hasonlít hozzá a nyúldomolykó, de annak szája csak félig alsó állású, anális úszójában többnyire csak 8-9 osztott sugár van, és oldalvonalán a pikkelyek száma rendszerint 46-53. A vaskos csabak szája is félig alsó állású, oldalvonala narancssárga. A szilvaorrú keszeg előreugró orra miatt hasonlít nagyon, de a szája alulról nézve nem enyhén ívelt, hanem U alakú, a farkalatti úszója pedig jóval hosszabb, 18-22 osztott sugár számlálható benne.

Környezet: Kifejezetten folyóvízi hal, áramló, oxigéndús vizet kedveli. Legnagyobb állományai a folyók hegylábi szakaszain, a róla elnevezett paduczónában élnek, de gyakori a márnazónában és a dévérzóna sodrottabb részein is. A duzzasztók fölött ritka, alattuk viszont összegyűlnek az élénkebb és oxigéndús vízre. A kis folyókba és patakokba inkább csak az ivadék úszik fel a befogadó nagyobb vizekből.

Táplálkozás: Táplálékát kezdetben planktonikus állatok, később egyre inkább a víz alatti köveken és tárgyakon kialakuló élőbevonat alkotja, amelynek legnagyobb részét különböző fonalas algák teszik ki. Vésőszerűen éles alsó ajka kiválóan alkalmas az élőbevonat lefejtésére.

Szaporodás: Aránylag hamar, 2-4 éves korban válik ivaréretté. Ívása április-májusban zajlik a folyók sodrottabb szakaszain. A lerakott, kb. 2 mm átmérőjű ikraszemek a meder kavicsaihoz ragadnak. Az ikraszám egy-egy nősténynél 10-40 ezer körül mozog.

Elterjedés: Őshonos európai faj, elterjedési területe főként Közép- és Kelet-Európát foglalja magába. Hazai előfordulása:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Répce, Marcal, Pinka, Strém, Ipoly, Kemence-patak, Fekete-víz, Dobroda, Bükkös-patak, Apátkúti-patak, Sződi-patak,
  • Dráva, Mura,
  • Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Sajó, Bódva, Hernád, Vadász-patak,
  • Hármas-Körös, Hortobágy-Berettyó, Kettős-Körös, Sebes-Körös, Berettyó, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros.
  • Jelentőség: A paduczónának rendkívül gyakori hala, ott a halzsákmány zömét ez a faj teszi ki. Hazánkban egyedül a Tisza, a Dráva és a Mura legfelső, néhány tízkilométeres szakasza sorolható ebbe a szinttájba, de ott a paduc valóban tömeges előfordulású. Még a márnazónában is a gyakori halak közé tartozik, aránya is jelentős a zsákmányban, lejjebb azonban már csak alkalmilag fogják. Húsa szálkás, de átsütve jóízű.