Pontyok


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Tilalmi időszak: 05.02.-05.31.
Kifogható legkisebb méret: 30cm (a Balatonon: 35cm)
Naponta fogható max.: 3db
(őshonos)

Nurgaponty
(Cyprinus carpio carpio m. hungaricus)


Tőponty
(Cyprinus carpio carpio m. acuminatus)


Tógazdaságiponty
(Cyprinus carpio)



Linnè 1758
Egyéb nevei: Aranyhasú, Pathal, Potyka, Pozsár.


Carp

Karpfen

Ismertetőjegyek: Megnyúlt testű, oldalról lapított, változóan magas hátú hal. Feje közepes méretű, szája kicsi és csúcsba nyíló, fölső állkapcsán és szájszögletében 1-1 pár rövid bajuszt visel. Orra tompán lekerekített, hossza jóval nagyobb a szem átmérőjénél. Hosszú hátúszójában 15-22 elágazó sugár van, az úszó széle egyenesen levágott vagy enyhén homorú, és az elején lévő csonttüske hátsó oldala erősen fogazott. Farkalatti úszójában 5-6 osztott sugár van, előttük a csonttüske szintén fogazott. Oldalvonala teljes, pikkelyes pontyoknál 32-41 pikkely számolható rajta. A tenyésztésben korábban nagyobb arányt képviselő tükörpontyoknál inkább csak a hátúszó alatti sorban és a faroknyélen találunk pikkelyeket. A nagyobbak hossza 40-50 cm, de 1 méter fölött is lehet. A hazai horgászrekord 32,33 kg (1997).

Hasonló fajok: Leginkább az ezüstkárásszal téveszthető össze, amelynek alakja és hátúszója is nagyon hasonló, viszont soha nincs bajusza. A bajusz hiánya széles kárászt is biztosan megkülönbözteti, emellett a hátúszója is lekerekített, domború szélű. A szivárványos öklének sincs bajusza, de az a hasonló méretű pontyivadéknál is csak nagyítóval látható, viszont az öklék faroknyelén egy kékeszöld sáv húzódik végig.

Környezet: A folyók dévérzónájának jellemző hala, amelyet másként pontyzónának is neveznek. A lassú vizet kedveli, de jól alkalmazkodik, ezért a paduczóna aljától a torkolatig előfordulhat. Az állóvizek közül a sekély, jól fölmelegedő, gazdag fenékfaunával rendelkező tavak felelnek meg legjobban igényeinek, de nem hiányzik a mélyebb víztározókból, holtágakból sem. Csekély oxigénigénye a mocsaras helyeken is lehetővé teszi jelenlétét, de az áttelelése itt bizonytalan.

Táplálkozás: Főleg iszaplakó gerinctelen állatokkal, kisebbrészt növényi hajtásokkal és magvakkal táplálkozik, de alkalmanként halivadékot is fogyaszthat.

Szaporodás: Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, szaporodása április közepétől június végéig tart. A nőstények testtömeg-kilogrammonként 150-200 ezer, kb. 1-1,5 mm átmérőjű ikraszemet érlelnek. Kisebb csoportokban ívik a növényzetben gazdag sekély szélvizekben, folyók esetén főként az elöntött hullámtéri réteken.

Elterjedés: Őshonos halunk, amely Belső-Ázsiából természetes úton jutott el Európába és Kelet-Ázsiába, majd később sokfelé telepítették. Hazai elterjedése:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Marcal, Ipoly,
  • Zala, Sió, Sárvíz, Kapos, Koppány,
  • Dráva, Mura, Rinya, Karasica,
  • Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Rakaca, Hernád, Zagyva, Tarnóca,
  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,
  • Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
  • egyéb tavak, halastavak, horgásztavak, víztározók, holtágak, nagyobb csatornák.
  • Jelentőség: Halgazdaságaink legnagyobb mennyiségben nevelt és tenyésztett hala, amelyet horgászvizekbe is igen nagy tételben telepítenek. Húsa jóízű, kevéssé szálkás, sokféle halételhez kiváló. Manapság többnyire a gyors növekedésű nemespontyokat részesítik előnyben, de kívánatos lenne néhány természetes vizünkben az eredeti vadpontyállomány fenntartása, melyet Európában veszélyeztetett halként tartanak számon.