Kövi rák


(Austropotamobius torrentum)
Fokozottan védett! Eszmei értéke: 10.000,-Ft.




Őshonos faj

Linné 1758


Stone crayfish

Steinkrebs

 

Csak ritkán éri el a tíz centiméteres hosszúságot.


Hazánkban a tízlábú rákoknak három faja él: a folyami, a kecske- és a kövi rák. Közülük a legkisebb, a kövi rák. Ez a védett állat a tiszta vizű hegyi patakjaink lakója. Napközben a meder kövei alatt és kicsiny vízmosásokban rejtőzik, többnyire csak az esti órákban indul táplálék után. Ilyenkor a vízfenéken lassan mászva vadászik rovarlárvákra. A rák öt pár járólába közül az első három pár ollóban végződik. Ezek közül különösen az első pár tekintélyes méretű, amely veszélyes harci eszköze a rákok közötti területvédő viaskodásoknak. Ha bármilyen támadás éri és már nem tud elmenekülni, a rák ollóival védekezik. A kövi rák- a tízlábú rákok nagyobb fajaival ellentétben - nem képes sebet ejteni az emberi fül vékonyabb hámszövetén sem. A kövi rák a fajtársakkal vívott csetepaték során könnyen elveszítheti egyik vagy akár mindkét ollóját is, ezért azokban a patakokban, ahol nagyobb számban fordul elő, nem ritkák az ollójukat vesztett példányok. A következő vedlés után a csonk helyén kis olló jelenik meg, amely az újabb és újabb vedlések során éri el eredeti méretét. Vedléskor az állat megszabadul régi páncéljától. A hátpajzs mögött felnyíló hasadékon át a lassan nyomul elő az állat még lágy teste. A frissen vedlett rákot vajráknak nevezik, ezzel is utalva fehéres színére és teljesen puha testére. A vedlést követően a kövi rák testfolyadékából és a gyomrában található gyomorkövéből származó ásványi sók hatására alakul ki újra a kemény páncél. Amíg ez be nem következik, az állat nem képes helyváltoztatásra, mert a mozgásnak létfontosságú feltétele a szilárd kültakaró. Az öt pár járólábbal még nem ér véget a tízlábúnak nevezett rákok végtagjainak sora. A potrohon jellegzetes, kétágú lábak sorakoznak, amelyekhez a nőstény tavasszal a petéit ragasztja. Az utolsó pár potrohláb a véglemezzel együtt alkotja a farokúszót vagy más néven faroklegyezőt. Ha az állat szétterpesztett faroklegyezőjével hirtelen a hasa alá csap, akkor villámgyorsan elmozdul. Ez eredményezi a rákokra jellemző gyors hátrafelé úszást.