Törpe csík
(Sabanejewia aurata)


Család: Csíkfélék (Cobitidae)
Eszmei értéke: 2.000,- Ft
(őshonos)




Filippi 1865
Balkáni csík, Bolgár csík, Kőfúró csík, Kőharapó, Kővágó.


Golden spined loach

Goldsteinbeißer

Ismertetőjegyek: Megnyúlt testű, oldalról erősen lapított csíkfélénk. Feje a testéhez hasonlóan oldalról összenyomott, orra hosszú és domború, a hegye lekerekített. Szeme kicsi, alatta egy hátrafelé álló, felmereszthető csonttüske található. Szája alsó állású, ajkai húsosak. Fölső állkapcsán 4, kétoldalt a szájszögletében 1-1 rövid bajuszszálat visel. Hátúszóját 6-7, farkalatti úszóját 5-6 elágazó sugár feszíti ki. Faroknyelének alsó és fölső szélén egy keskeny bőrlebeny gyakran hosszanti élt alkot. Pikkelyei igen aprók, nem láthatók, miként az oldalvonal sem. Hátán és oldalának alsó részén nagy sötétbarna foltok sorakoznak. A két nagy foltokból álló sor között vagy kevés kisebb, egymással olykor összefolyó petty látható, vagy igen sok apró pontból egy hosszanti sáv alakul ki. Csíkjaink közül a legkisebb, hossza mindössze 8-10 cm.

Hasonló fajok: Leginkább a vágócsíkkal téveszthető össze, amellyel nagyon sok közös vonásuk van, de a mintázatuk alapján jól megkülönböztethetők. A törpecsík testoldalán ugyanis a nagy és a kicsi foltok legfeljebb 3 hosszanti sort alkotnak, a vágócsíkon ellenben 5 sáv különíthető el. A kövicsík teste hengeres, a feje oldalról nem lapított. A réticsík oldalán nem foltok, hanem hosszanti sárga és barna csíkok vannak.

Környezet: Áramláskedvelő faj, amely főként nagyobb folyóink paduc-, márna- és dévérzónájában él. A dévérzónában a kemény aljzatú sodrottabb szakaszokon, gyakran a folyó sodorvonalában tartózkodik szívesen, az üledékes szélvizekben ritkábban fordul elő. Csekély vízhozamú patakjainkban és állóvizeinkben nem él meg, de egyik-másik kis folyónkban megtalálható.

Táplálkozás: Apró fenéklakó állatokkal, főként rovarlárvákkal, férgekkel, alsórendű rákokkal és puhatestűekkel táplálkozik.

Szaporodás: Szaporodása kevéssé ismert. Ivarérettségét 2 éves korban éri el, ívási ideje áprilistól júniusig tart. A nőstények által beérlelt ikraszemek száma mindössze 200-300. Ikrájukat víz alatti növényekre rakják.

Elterjedés: Elterjedési területének egyik központja a Kaszpi-tengertől keletre elterülő Turáni-alföld, a másik Délkelet-Európa, ezen belül is főként a Duna vízrendszere. Hazánk területéről 1948-ban mutatták ki jelenlétét. Egyes kutatók szerint nem őshonos halunk, de természetes bevándorló. A Duna alsó szakaszáról érkezett vizeinkbe, és jelenleg is terjedőben van. De az is elképzelhető, hogy korábban is itt élt vizeinkben, csak nem figyeltek föl rá. Hazai lelőhelyei:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Csörnöc-Herpenyő, Ipoly, Kemence-patak, Derék-patak, Benta, Dunavölgyi-főcsatorna,
  • Dráva, Mura, Kerka,
  • Tisza, Szamos, Bodrog, Sajó, Bódva, Sas-patak, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Tarna, Szuha, Nyugati-főcsatorna,
  • Sebes-Körös, Hortobágy-Berettyó, Berettyó,
  • erősen áramló vizű csatornák.
  • Jelentőség: Habár kitűnő ízű szálkamentes húsa van, ritkasága miatt a tengerparti országok halászatában sem játszik komoly szerepet. Hazánkban egyáltalán nincs gazdasági jelentősége, mert egyrészt nagyon ritka, másrészt a faj fennmaradása érdekében törvény védi, kifogása tilos.