Fürge cselle


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
(Phoxinus phoxinus)
Eszmei értéke: 2.000,- Ft
(őshonos)




Linnè 1758
Egyéb nevei: Borholy, Csetri, Egrihal, Egriponty, Királyhal, Pelehal, Putri, Tökhal.


Minnow

Elritze

Ismertetőjegyek: Teste áramvonalas, orsószerű, oldalról enyhén lapított. Lekerekített orra rövid, hosszúsága körülbelül a szem átmérőjével azonos. Szája félig alsó állású és kicsi, szöglete nem éri el a szem elülső szélének vonalát. Hátúszójában és farkalatti úszójában egyaránt 6-8 elágazó sugár található. Pikkelyei nagyon aprók, gyengén ülnek a bőrben, és nem alkotnak mindenütt szabályos sorokat. Számuk a test oldalának hosszában 80 és 100 között változik. Oldalvonala nem teljes, rendszerint csak a test elején látható. A halak oldalát szabálytalan sötét foltok sora mintázza, ívás idején a hímek hastájéka élénkpirosra színeződik. Fejlett példányainak hossza 6-8, ritkán 10 cm.

Hasonló fajok: A fürge csellét a lekerekített, tompa orr, a nagyon apró pikkelyek, valamint az oldalát díszítő, olykor sötétebb, máskor világosabb, de azért észrevehető foltsor minden más halunktól megkülönbözteti. Ezekre figyelve más hazai fajjal nem téveszthető össze.

Környezet: Áramláskedvelő faj, de kivételesen megtelepszik tiszta és hűvös vizű tavakban is. Nagyobb folyókon a pisztráng- és pérzónát jellemzi, a paduczónában még előfordul, de lejjebb nemigen. Nálunk a középhegységi és dombvidéki patakok, valamint a kis folyók domolykózónája ad számára megfelelő élőhelyet.

Táplálkozás: Gyakran igen mostoha körülmények között, nagyon kis vízhozamú patakokban él, ahol a táplálékkínálat meglehetősen szűkös. Ezért aztán a vízi gerinctelen állatok mellett vízbe hulló rovarokat, algákat, a magasabb rendű növények hajtásait és magvait is fogyasztja.

Szaporodás: Április-májusban szaporodik. Ikráit a sekély vízzel borított meder köveire, kavicsaira rakja. Az ikraszemek 1,2-1,5 mm átmérőjűek, számuk 200 és 1000 között változik. Ivarérettségét 2 éves korban éri el.

Elterjedés: Eurázsiai elterjedésű őshonos fajunk, amely az Atlanti-óceántól egészen a Csendes-óceánig megtalálható. Előfordulási adatok:

  • Duna, Szakonyfalui-patak, Grajka, Szölnöki-patak, Pápai-Bakony-ér, Bitva, Körös-patak, Gerence, Csángota-ér, Kemence-patak, Bernecei-patak, Csarna-patak, Nagyvölgyi-patak, Pilismaróti-patak, Apátkúti-patak, Királyréti-patak, Morgó-patak, Keskenybükki-patak,
  • Zala, Felső-Válicka, Malom-tó (Tapolca), Eger-víz, Séd, Cinca, Gaja, Völgységi-patak (Mecsek),
  • Kerka, Kerca, Bajánházi-patak, Cupi-patak,
  • Kulcsárvölgyi-patak, Bódva, Jósva, Sas-patak, Hernád, Cserenkő-patak, Gönci-patak, Nagy-patak, Bózsva.
  • Jelentőség: Erősen társas hajlamú hal, még a patakok szűkös vízterében is hajlamos rajokba tömörülni, bőséges táplálékot kínálva a pisztrángoknak, péreknek és domolykóknak. A hazai állomány fogyatkozóban van, számos korábbi lelőhelyén a fürge csellét már nem sikerült megtalálni. Európai viszonylatban sebezhető fajnak tartják, amely érzékenyen reagál a környezeti változásokra, és ez a hazai állományra is érvényes. Törvény által védett halunk, megőrzése azonban csak az élőhelyeinek védetté nyilvánításával képzelhető el.