Cifra kölönte
(Cottus poecilopus)


Család: Kölöntefélék (Cottidae)
Eszmei értéke: 10.000,- Ft
(őshonos)




Häckel 1836
Egyéb nevei: -


Siberian bullhead

Ostgroppe

Ismertetőjegyek: Teste elöl hengeres, hátul két oldalról összenyomott. Nagy feje feltűnően széles és lapos. Széles, csúcsba nyíló száját húsos ajkak keretezik, állkapcsait apró fogak borítják. Szájszöglete nem éri el a szem vonalát. Közepes nagyságú szeme a fej felső részén található. Két hátúszója közül az elsőt 7-9, a másodikat 16-19 osztatlan sugár merevíti. Anális úszójában a sugarak száma 11-14. Mellúszójának és farokúszójának a szegélye lekerekített, a hasúszója többnyire túlér a végbélnyílásán. Csupasz, pikkelytelen testén jól kivehető az oldalvonala, amely azonban a hátúszó vége táján megszakad. Színe sötét foltokkal tarkított olívzöld vagy barnásszürke, a hasa sárgásfehér. Az első hátúszó szegélye narancssárgás, különösen ívás idején. A hasúszót keskeny harántsávok díszítik. A farokúszó tövénél gyakran sötét folt látható. A hát-, a mell-, az anális és a farkúszón általában néhány sötétebb keresztirányú sávot lehet megfigyelni. Maximálisan 10-15 centiméteres testhosszt érhet el.

Hasonló fajok: Legjobban a rokon botos kölöntéhez hasonlít, de annak oldalvonala megszakítás nélkül a farokúszó tövéig tart, míg a cifra kölönte oldalvonala a faroknyélen megszakad. A hasúszó hossza és mintázata nem megbízható bélyeg, ugyanis a hasúszó a kopás miatt a cifra kölöntéknél sem mindig hosszú és ritkán a botos kölönték hasúszóján is felfedezhető némi halvány mintázat. Az ugyancsak hasonló gébfajok testét pikkelyek fedik, a hasúszóik pedig egymással összenőve tapadókoronggá módosultak. Az amurgéb testét szintén pikkelyek borítják.

Környezet: Igazi élőhelye a hegyi patakok és folyók pisztrángzónájában van, ahol az aljzat kövei közt húzódik meg. Kizárólag a magas oxigéntartalmú vizekben marad meg, minimális oxigénigénye 8 mg/l. A felmelegedést nem bírja, a 24 foknál melegebb vízben elpusztul. Azokban a vízfolyásokban, amelyekben botos kölönte is él, a cifra kölönte a följebb eső, hidegebb vízszakaszokat foglalja el. Ritkán együtt, egyazon szakaszon is előfordulhatnak.

Táplálkozás: Nagyrészt rákokkal, férgekkel és csigákkal, valamint a kérészek, álkérészek, tegzesek és árvaszúnyogok vízben élő lárváival táplálkozik. Alkalmilag ikrát, apró ivadékhalat és növényi részeket is fogyaszt.

Szaporodás: Ivarérettségét kétévesen éri el, ívási ideje május-június hónapokra esik. A nőstény által lerakott narancsszínű ikraszemek száma 200 és 1000 között van, az ikraszemek átmérője 1,5 mm körüli. Íváskor a hím az általa kiválasztott kő alatt egy mélyedést, fészket készít, s a nőstény a kő alsó felületére ragasztja az ikrát. A megtermékenyített ikrát a lárvák kikeléséig a hím őrzi.

Elterjedés: A faj igen nagy területen honos, Észak- és Közép- Európától Szibérián át egészen az Amur vízrendszeréig megtalálható. A Kárpát-medence keleti és északi részein számos hegyi vízfolyásban él, de Magyarország jelenlegi területéről nincs kimutatva.

  • Fekete-Tisza, Fehér-Tisza, Tisza, Visó, Iza, Szaplonca, Sajó, Hernád, Ipoly stb.
  • Jelentőség: Gazdasági jelentősége nincs, de természeti értéknek tekintjük, mert tőlünk délnyugatra már nem fordul elő. Védettsége az esetlegesen hozzánk lesodródó példányok megóvását célozza.