Sima tok
(Acipenser nudiventris)


Család: Tokfélék (Acipenseridae)
Eszmei értéke: 10.000,- Ft
(őshonos)




Lovetzky 1828
Egyéb nevei: Színtok.


Ship sturgeon

Glattdick

Ismertetőjegyek: Nyúlánk, hengeres testű hal. Feje kúpos, homloka meredeken emelkedik. Testmagassága az első háti vértpikkely táján a legnagyobb, a farok felé haladva fokozatosan csökken. Hátvértjeinek száma 11-16, a hasvérteké 12-16. Alsó állású, a fej szélességének mintegy felét elérő szájnyílását egységes, megszakítás nélküli húsos ajak keretezi. Bajuszszálai hengeresek, finoman rojtozottak, hátrasimítva csupán megközelítik a felső ajkat, de nem érik el. Hátúszója a test vége felé helyezkedik el, sugarainak száma rendszerint 45-47. Farkalatti úszója a hátúszó alatt foglal helyet, 23-37 sugár támasztja. Nagy növésű hal, kifejlett példányainak hossza meghaladhatja a másfél métert.

Hasonló fajok: Csak a rokon tokfélékkel téveszthető össze, ezektől kell megkülönböztetni. A viza szája nagyobb - közel azonos a fej szélességével -, az alsó ajka középen megszakított. A kecsege bajuszszálai hátrasimítva a felső ajakra érnek, és az alsó ajka középen megszakított. Hasonlóképpen megszakított a vágótok alsó ajka is, és a bajuszszálai simák. A faunánkból már valószínűleg kiveszett sőregtok orra feltűnően hosszú és keskeny. A lénai tok bajuszszálai teljesen simák, közelebb erednek az orrcsúcshoz, mint a szájhoz, hátrasimítva a felső ajkat elérik.

Környezet: A simatok eredetileg tengeri hal, de a szaporodásra édesvizekbe vándorló ivarérett példányok - meg a kikelt ivadék is - szokatlanul hosszú időt töltenek a folyókban. A Duna vízrendszerében élőkről pedig az derült ki, hogy a vándorlással fölhagyva, egész életüket édesvízben töltik. Áramláskedvelő faj, főként a nagyobb, tiszta vizű folyók márnazónájában fordul elő.

Táplálkozás: Alsó állású szájával főként a mederfenéken található gerinctelen állatokat - rákokat, rovarlárvákat, csigákat, kagylókat - szedegeti össze, de a nagyobb példányok rendszeresen fogyasztanak halat is.

Szaporodás: A hímek 6-9, a nőstények 12-14 évesen válnak ivaréretté, de utóbbiak csak 2-3 évente ívnak. Szaporodásuk április végétől június elejéig zajlik a folyók sóderes szakaszain. Az ikraszemek száma 0,2-1 millió, átmérőjük kb. 3 mm.

Elterjedés: Eredetileg a Fekete- és a Kaszpi-tenger partközeli vizeinek lakója, ahonnan ívásra a betorkolló folyókba vándorol. Vizeinkben őshonos, állandó jelenlétű hal, bár kezdetben nyilván itt is vándorhalként jelent meg. Sosem tartozott a gyakori tokféléink közé, de régebben minden nagyobb folyóvizünkből ismerték. Ma már ritkaság, az utóbbi időkben csupán három vizünkből került elő:

  • Öreg-duna, Dráva, Tisza
  • Jelentőség: Habár kitűnő ízű szálkamentes húsa van, ritkasága miatt a tengerparti országok halászatában sem játszik komoly szerepet. Hazánkban egyáltalán nincs gazdasági jelentősége, mert egyrészt nagyon ritka, másrészt a faj fennmaradása érdekében törvény védi, kifogása tilos.