Vaskos csabak
(Leuciscus souffia agassizi)


Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Eszmei értéke: 10.000,- Ft
(őshonos)




Cuvier & Valenciennes 1844
Egyéb nevei: Agassiz-csabak.


Soufie

Strömer

Ismertetőjegyek: Teste erősen megnyúlt, hengeres, oldalról kevéssé lapított. Feje aránylag kicsi, szeme közepes méretű. Félig alsó állású szája a kissé előrenyúló, tompa orr alatt található. Szájszöglete kevéssel túlér az orrnyílás vonalán, de a szem vonalát nem éri el. Pikkelyeinek száma az oldalvonal mentén 54-59. Hátúszója a hasúszó kezdetével egy vonalban, de rendszerint inkább kissé mögötte ered. A hátúszóban 8-9, a farkalatti úszóban 8-10 osztott úszósugár számolható, s mindkét úszó szegélye homorú. Oldalvonala narancsszínű, s fölötte – az orrtól a farokúszóig – egy kékesszürke sáv húzódik. Nászidőszakban az oldalvonal színe kifejezettebb, emellett az uszonyok tövén, valamint a kopoltyúfedőn is halvány narancsos elszíneződés figyelhető meg. Aránylag kis termetű hal, testhossza ritkán haladja meg a 20 centimétert.

Hasonló fajok: Testformája és szájállása a nyúldomolykóéhoz és a gyöngyös koncéréhoz hasonló, de narancsszínű oldalvonala, valamint az oldalvonal fölött húzódó kékesszürke sáv alapján nemcsak tőlük, hanem minden más fajtól jól megkülönböztethető.

Környezet: A folyóvizek felső szakaszának kifejezetten áramláskedvelő hala. Előfordulhat a pisztrángzóna alsó részében és a paduczónában is, de igazi élőhelye a pérzóna. Itt társhala ritkábban a sebes pisztrángnak, gyakrabban a fürge csellének, sujtásos küsznek, felpillantó küllőnek és a pénzes pérnek.

Táplálkozás: Rendszerint a kavicsos szakaszokon, kisebb csapatokban keresi táplálékát, melyet a vízfenéken előforduló gerinctelen szervezetek alkotnak. Étlapján főként kisebb csigák, bolharákok, rovarlárvák szerepelnek, de alkalomadtán algákat és a vízre hulló hernyókat is fogyaszt.

Szaporodás: Szaporodása április-május hónapokra esik, amikor a vízfolyások felső szakaszaira vonul. A hegyi vizek kavicsos medrű, sekély vizű, de sodrásos részein csoportosan ívik. Az ivarérett hímek zömmel 10-12 cm hosszúak, az ikrások valamivel nagyobbak.

Elterjedés: A faj Franciaországban, Olaszországban, valamint a Duna és a Rajna vízrendszerében él. Legközelebbi, de határainkon kívül eső populációi a Mura szlovéniai szakaszán, illetve kelet felé a Felső-Tiszában, valamint a Tisza romániai mellékfolyóiban és azok patakjaiban élnek. Magyarországra csak alkalmilag sodródik le. Egyetlen bizonyított hazai előfordulása:

  • Tisza (Tiszacsécse, 2004)
  • Jelentőség: A nagy vízrendezéseket megelőzően kifejezetten gyakori volt hazánkban. Akkoriban a halászat külön ága, a csíkászat foglalkozott a mocsarakban tömegesen élő réticsík fogásával és értékesítésével. A nagy mocsarak felszámolásával megfogyatkozott a hazai állomány, erre való tekintettel védelmet élvez.